Sziasztok!!!

2006. október 14.-én látogattuk meg a Fővárosi Állat- és Növénykertet! Látogatásunk a sokadik alkalom volt már, de mindig nagy örömmel és felfedezéssel vágunk neki ennek csodálatos birodalomnak.

A bejáratnál hatalmas kőbe vésett elefántok fogadják az odalátogatót.Hétvége lévén, hosszú sorok cikáztak a jegyváltásnál, pedig 4 pénztár is működött. De a nagy terület elnyelte a tömeget, mert bent a kertben egyáltalán nem tűnt úgy, hogy rengetegen lennénk.

A pénztárnál megkaptuk a kert térképét, és nekiláttunk a barangolásnak. Bal kéz felé indulva két emuval találtoztunk először.

Kecsesen lépkedtek a kifutóban, és jellegzetes "böfögő" hangokat adtak ki. Kíváncsian szemlélték a mellettük elhaladó közönséget.

Továbbhaladva felfedeztünk egy hatalmas tavat, amin szabadon éltek a különféle madarak. Nézzétek csak:

 bütykös ásólúd

 kormorán

 szürke gém

  barna réce (kazarka)

 ludak

 pelikánok

 fehér gólya

 fekete hattyú

Nagyon szép volt a látvány, hogy minden madár a kedvére úszkálhatott, fürdőzhetett, és napozhatott a tó szélén. Láthatóan jól érzik magukat itt, eszükbe sem jut továbbállni!!

Továbbhaladva az úton, elérkeztünk a kengurú családhoz. Aranyosak voltak, ahogy mentek a kicsik állandóan az anyjuk után egy kis anyatejért.

Majd egy dombhoz közelítve elérkeztünk a pálmaházhoz. Mi sajnos nem mentünk be ebbe a csodálatosan felújított pálmaházba, mert akkor nem lett volna időnk megnézni a többi állatot. Úgy döntöttünk, hogy a növények most ezúttal kimaradnak. A pálmaházba és az akváriumba külön belépőt is kell fizetni az állatkerti belépőn túl.

Szóval a pálmaház bejáratához közel található a prérikutyák otthona. Rendkívül aranyos állatok. Föld alatti folyosókat építenek, melynek több kijárata is van. A járatoknál kétlábra állva szaglásztak a levegőbe, közben aranyosan mozgatták picike farkincájukat.

 prérikutya

A lepkeházat sajnos felújították éppen, így nem tudtuk megcsodálni a gyönyörű pillangókat. Egyébként a pilleházhoz erdei labirintus vezetett. Nem volt egyszerű kitalálni belőle. A labirintus bokorfalain környezetvédelemmel és természetvédelemmel kapcsolatos tájékoztatók lógtak.

A labirintus után eljtuhattunk a tevék birodalmába. Jó pár teve sétálgatott a számukra kialakított sivatagi területen. A gyerekek meg is etethették őket ZOO csemegével, hiszen teljesen a odajöttek a korláthoz, és kinyújtották a nyakukat, valami finom falatért. Rendkívül szelídek voltak, meg is lehetett őket símogatni.

 kétpupú teve

A tevék után elérkeztünk a beo és a szarvascsőrű madár közös otthonához. A beo nagy hangon kurjongatott, láthatóan élvezte a körülötte nyüzsgő emberi társaságot. Füttyszerű hangokat is adott ki. Köztudott, hogy a beo rendkívü jó hangutánzó képességő madár, többen próbáltak szavakat mondogatni neki. A szarvascsőrű madár eközben nyugodtan tollázkodott.

 beo

 szarvascsőrű madár

A madarak birodalma következett. A madarak nálam kiemelkedő fontossággal bírnak, ezért nagyon nagy kíváncsisággal léptem be a madárházakba. Először a Koós madárház következett.Bent csodálatos üvegfalú, vagy 6 méter hosszú, 3 méter magas röpdét láttunk, gyönyörű növényekkel, vízeséssel díszítve. Benne aprócska pintyek röpködtek.

 zebrapintyek

kákapintyek, nyársfarkú amandinák, kardinális pinty, narancsarcú asztrildok, helenapintyek, aranymellű asztrildok.

Szemben akváriumi halakat lehetett látni. Volt köztük vitorlás hal, neon hal, és még sok más díszhal.

Nagyon érdekes volt a szemben látható nagy medencében az óriás pacu, mely igen jókora méretű hal. Ezekkel a nagy termetű halakkal osztozott egy vízben egy szintén igen nagy méretű víziteknős, aki mozdulatlanul állt a medence legalján. Szerencsére üvegen keresztül mindent pontosan lehetett látni.

A terem másik oldalán kígyók voltak, külön-külön terráriumi részben. Az életmódjuknak megfelelő természetes környezetet próbálták megteremteni nekik. Óriáskígyó, anakonda, vipera, csörgőkígyó volt itt látható.

Az épületben tovább haladva egy újabb madárszobához értünk. A szépen berendezett fák, bokrok, és egyéb növények között díszes papagájok, lórik röpködtek. Nem zavartatták magukat, hangosan rikácsoltak, élték a családi életüket.Számomra eddig ismeretlen madárfajjal is találkoztam ebben a teremben, ilyen volt pl. a koronás galamb.

  lóri

 koronás galamb

A Koós madárházból egy izgalmas ösvényre érkeztünk. Az ösvény visszavezetett minket arra a tóra, amit a bejárathoz közel már láthattunk. De az volt az érdekes benne, hogy most más szögből is megnézhettük a tó élővilágát. Most láttuk meg, hogy sirályok is élnek ebben a madárközösségben.

Egyszer csak ott álltunk egy függő híd lábánál. A víz fölött kellett áthaladni egy fagerendákból kirakott, kötélen himbálozó hídon. Nagyon jó volt a hangulat a látogatók között, volt aki még segített is, hogy minél jobban himbálózzon a kis hidacska. Nagyokat nevettünk közben.

A hídról lelépve sziklamászás következett. Ugyanis az ösvény felvezet egy szikala tetejére, ahonnan csodás a kilátás. Igen ám, de közben több ajtón is keresztül kell haladnia az embernek. Az ajtók vasrácsosak és a következő felirat volt rajtuk:"Belépés csak saját felelősségre! A gyerekek forduljanak vissza!" Annak ellenére, mindenki ugyanúgy haladt tovább,és nem várt események tanúi lehettünk:Egyszer csak a keselyűk és sasok röpdéjében találtuk magunkat. Az egyik nagy keselyű a szikla tetején fogyasztotta éppen a vacsoráját, ami egy döglött csirke volt.A látogatók éppen a vacsorában gyönyörködtek, amikor a hatalmas keselyű egyszer csak kitárta a szárnyait, és landolni készült az egyik látogató fején. De szerencsére nem tudott belecsimpaszkodni a hajába, mert a sikításokra többen lehajoltak, így a keselyű számára kiszemelt új "barát" is.

keselyűszirti sas

Végül sikeresen felértünk a szikla tetejére, ahonnan szép kilátás tárult elénk. Az állatkert eddig még nem látott részeire kaphattunk itt bepillantást a magasból.

Visszafele ugyanazon az útvonalon kellett végigmenni, de semmi "atrocitás" ekkor nem történt.

A papagájok birodalma következett. Az egyik kinti röpdében kb.50-60 barátpapagájt láttunk.

 barátpapagáj

Egy másik röpdében pedig hullámos és nimfapapagájok milliői röpködtek előttünk.

Találkoztunk sándorpapagájokkal és sárgatorkú papagájokkal is.

 sándor papagáj

 sárgatorkú papagáj

A papagájokkal szemben található a Parasztudvar. Itt mutatják be a kisvárosokban, falvakban, tanyákon nevelhető állatokat. Nagyrészüket meg is lehet símogatni, olyan szelídek. Vannak ott pulikutyák, lovak, tehenek, szamarak, kecskék, görények, patkányok, egerek, és egy díszes baromfiudvar, ahol a kendermagos és az erdélyi kopasznyakú tyúkot, a magyar tarka libát, és a magyar kacsát is bemutatják. Cigája juhot is láthattunk.

 pulicsikó

 tehén

 cigája juh erdélyi kopasznyakú

 kecske

A kis kecskegidák szívesen fogadták a gyerekektől a ZOO csemegét. Az állatokat csak ezzel lehet etetni, más egyebet szigorúan tilos adni nekik. A kecskék lakosztálya tejesen nyitott a közönség előtt, az megy be hozzájuk, aki csak akar.Az ennivalót kézből is elfogadják.

Közben mi is vásároltunk ZOO csemegét, de a kecskék csak egy-két falat erejéig kértek belőle, gondolom már rá se bírtak nézni a sok csemegére.

A Parasztudvarral szemben van a vörös macsakmedve kifutúja. Nagyon szép bundája van, többen is fotózták, videózták őkelmét.

Továbbhaladva egy újabb madárkifutóhoz értünk. Itt nagyon szép és egyébként ritkán látható madarakkal találkozhattunk.

 A vízparti élet madarai a gulipán  batla

 gólyatöcs jégmadár  ugartyúk

Majd a fácános ház következett. Most egyetlen egy fácánt láthattunk, de emlékszek, hogy régebben nagyon sok díszes fácán is volt itt.Egy röpdével osztozott a fácánnal egy szajkó. Gyors röptű madár, alig bírtuk követni a szemünkkel, hogy hova röppen.

 fácán  szajkó

Mellettük erdei fülesbagoly tanyázott.

Egy újabb ház felé vettük az irányt, ez pedig az Élet-Halál ház volt. Itt végzi az állatkert a sérült, állatkertbe behozott állatok felépítését. Mindent megtesznek értük, amit csak tudnak. Felerősítik őket, aztán visszaengedik őket a természetbe, vagy az állatkert lakói lesznek. Egy üvegfalon keresztül lehetett megnézni a kórházi tevékenységet. Volt itt kisdenevér, aki elvesztette a szüleit és az állatkert megpróbálja felnevelni. Volt egy sarlósfecske fészekalj, akiknél szintén nevelőszülői feladatokat látnak el az itt dolgozó gondozók. Még más sérült vadmadarak ápolása is folyt. A másik teremben pedig üvegfalú keltetőgépben keltetlik a kiscsirkéket. Mindent lehet látni, hogy mikor töri meg a tojáshéjat, hogy bújik ki a tojásból. A kikelt csibéket infralámpás melegítőhelyre gyűjtik.

A következő helyszín a fókák otthona volt. Nagyon szép a számukra kialakított otthon. Kinti és benti medencéjük egyaránt van, és pihenési lehetőség is. Hiszen szinte az eredeti környezetet reprodukálva, jéghegy darabokat megformázó pihenőket láthattunk. (Persze nem jégből készült, hanem betonból) Fölöttük a szikla tetjén heverészett egy hatalmas jegesmedve. A fókák egyébként mutatványokat is tudnak. Bemutatókat is tartanak. De mi sajnos nem láttuk, pedig nagyos szeretnék egyszer valódi fókabemutatót látni! A benti medencében úszkált a két fóka. Mozgásukat üvegfalon keresztül lehetett megnézni.

 fóka                        jegesmedve

 Egy másik fókamedencére is rátaláltunk, ahol egy másik faját mutatták be a fókáknak. Itt találhatóak a pingvinek is. Nagyon aranyosak voltak, egészen közel úsznak az emberekhez, szinte el is lehetett volna érni a kezünkkel. Ez a medence is hasonlóan volt kialakítva, mint az előző, hogy egy lejtőn lemenve üvegfalon keresztül csodálhattuk a pingvinek és a másik fókák mozgását.

 fókapingvin

Elérkeztünk arra részre, ahol a vidámság és nevetés nem ismert határokat. A majmok részlegéhez. Bár meg kell mondjam, hogy a felújítások miatt nem láthattunk több majmot is, pl a gorillákat és a népes páviáncsaládot, és a csimpánzcsaládot, mert míg a felújítás tart, addig másik állatkert lakói.De találkozhattunk kedvenceinkkel, a hosszúfarkú makikkal. Olyan mulatságosak játék közben, és a mozgásuk is kecses.

A benti majomházban csatlakoztunk egy csoporthoz, aki idegenvezető tanításait hallgatva mentek végig az állatkerten. Így sok információt megtudtunk az állatkert lakóiról. Mesélt a huszármajomról. Állítólag azért lett ennek a majomfajnak huszár az elnevezése, mert hosszú, pödrött bajusza van, ami hasonlít a huszárok bajuszához.

 huszármajom

Két orángután is volt. A benti szobában kialakított faágakon és köteleken ugrándozott. Az idegenvezető elmondása szerint nagyon találékony állatok. Egyszer történt, hogy valaki benyújtott neki egy vasdarabot, és ő azt szépen meghajlította és kinyitotta vele a szomszédos ajtót, ahol a gondozók a gorillák ennivalóját tárolták. A leleményes orángután átrendezte kicsit a berendezéseket, átpakolta az asztalt, a székeket,  a zsákok egy részét kipakolta, a másik részére csomót kötött. Végül olyan jól érezte ott magát, hogy több ember kellett hozzá, hogy kicsalogassák a raktárból. Egy öngyújtóval terelték el a figyelmét. Az éredekesnek tűnt mégiscsak és odament érte. Jó kis sztori lehetett.

  orángután

A gibbonoknak éppen vacsoraosztás volt. Letelepedtek a tál elé, és hosszasan nézegetve a csemegét, kiválogatták a banándarabokat.

Egy gyönyörűen kialakított majomrezervátumba érkeztünk. Az ajtókon belépve szabadon ugrándoztak a fejünk felett a fákon, bokrokon,a kis majmocskák. Selyemmajmocskák és aranykezű majmok. A földön néhány futómadár is szaladt. Nagyon szép díszesek voltak. A faágak között lajhárok lustálkodtak. Egyik másik kismajom ugrálni kezdett a pihengető lajháron, de ez szemmel láthatóan nem zavarta a lajhárt.

 selyemmajom lajhár

A majomházból kiérve még követtük egy darabig az idegenvezetőt, és meglátogattuk az orrszarvúkat. Hatalmas állatok. A két orrszarvú most éppen külön van választva, mert sok év óta mesterkedik azon az állatkert, hogy kis orrszarvúbébi lássa meg a napvilágot. Végre sikerült nekik, és januárra ha minden jól megy megszületik a bébi. Ez a kezdeményezés a világon egyedülálló, mert a bébi mesterséges megtermékenyítéssel fogant meg. Nagyon nagy érőfeszítés volt ez a kert számára.

A következő kifutó és medence nem másé volt, mint a két hatalmas vízilóé. Halatmasra tátották a szájukat. A gyerekek, felnőttek pedig dobáltak bele zsemlét, meg ZOO csemegét. Bár ki volt írva, hogy a vízilovakat senki ne etesse, mert megbetegedhetnek. Egyszer pár évvel ezelőtt valaki egy gumilabdát dobott a víziló szájába, és már az állatorvos sem tudta megmenteni. Óriási vesztesége volt ez az állatkertnek.

A zsiráfok engem teljesen ámulatba ejtettek. Olyan szépek voltak. Mivel még nekem is volt ZOO csemegém, ezért gondoltam, hogy az egyik felét megetetem az egyik zsiráffal, aki rendületlenül nyújtogatta ki a nyelvét a rácson keresztül, hogy valaki tegyen bele egy pár jó falatot.

Szemben az elefántok járták a táncot. Himbálóztak jobbra-balra, közben az orrmányukkal csapkodták a homokot a hasukra vagy a fejükre. Több tonna ennivalót esznek egy nap.

 A felújítások miatt nem találkozhattunk a zebrákkal és az antilopokkal, pedig nekik tartogattam a megmaradt ZOO csemegémet. De se baj, volt még látnivaló bőven, úgyhogy tovább is mentünk.

Az Éjjeli állatok háza következett. Volt itt denevér, éjjeli kengurú, ami egészen kis testalkatú, valamint itt lakik a kuszkusz is. Jópofa állatka, hasonlít a borzhoz és a görényhez. A denevérek a menyezet rácsaiba csimpaszkodva pihentek. Az egész épületben teljesen sötétség volt, csak néhány lámpa világította meg a járatot.

Ugyanebben az épületben (de már nem a sötét szobában) lakik a sivatagi róka. Jó meleget próbáltak neki csinálni, de szegényke mégiscsak az infralámpa alatt kuksolt.

 sivatagi róka

Volt itt még tarajos sül, varacskos disznó, óráskengurúk, és sok kismajom. Odavonzotta a látogatókat a játékosságuk. Hancúroztak, fogócskáztak, himbálóztak a kötélen, kivették egymás kezéből  a sárgarépadarabokat. Az egyik majom vitte a hátán a kicsinyét, később még meg is szoptatta.

 varacskos disznó

 tarajos sül

A következő kifutó a nagymacskáké volt. Először a leopárddal találkoztunk. Békésen, nyudodtan pihengetett a fán, látszólag tudomást sem vett a látogatókról.

 leopárd

Mellette a két hatalmas tigris rezervátuma található. A két tigris fel-alá járkált a számukra kialakított viszonylag nagy területen. Köztük bátran lépkedtek a kifutóba betévedt szarkák.

Az oroszláncsalád békésen heverészett:

A medvék részlege a már említett felújítások miatt teljesen el volt kerítve, információként egy táblát olvashattunk, mely szerint a medvék jelenleg más állatkert lakói. De azért a mosómacikat meghagyták, és bennük gyönyörködhetett a közönség.

A macik mellett van a vidra tanyája. Éppen akkor bújt elő, amikor odaértünk. Remek is figura, jellegzetes nyüszítő hangokon adott jelet magáról, miközben hempergett a földön.

 vidra

Csodálatos volt a fehér farkas család. A kicsinyek már elég nagyok voltak (kb. 6-an), de fogócskázni és hemperegni még mindig szeretnek.